értékellek, mint embert

de max egy négyes fölét kaphatsz csupán,

mert ordítasz a kölökkel kora reggel, de úgy hogy a kicsi sírva ébred fel arra h bevágod az ajtót magad mögött és én maradok ott vele, és nekem sír azután, és nekem borítja ki az egész zabpelyhes tálját úgy hogy takaríthattam a földet az asztalt, meg a gyereket is magát...

mert nem az anyjuk vagy szerintem, csak a főnökük, aki megmondja hogy mit szabad, meg mit nem, meg írányitod az életüket, meg taxisofőr, aki hurcibálja őket, de azt az egy hónap egy hetem alatt még alig láttam, h megölelted volna őket, de úgy rendesen, meg leültél volna velük egy kicsit, csak úgy játszani, vagy mesét olvasni,

mert az apjuktól, aki legtöbbször csak hétvégén jelenik meg, több szeretetet meg melegséget kapnak, mint tőled..

szerintem.

Zuhog az eső reggel óta, de úgy istenigazából, a gabonapelyhes eset után sikerült gyorsan túlesni az öltöztetésen, apró örömeim, oks, mondom neki mosd meg az arcod mert tiszta csoki a csokis pehelytől, meg a fogad, mert naív módon még mindig abban reménykedem h itt is minden nap fürdenek és mossák a fogukat naponta kétszer, pedig nem! Addig én előrehozom a bicókat, de hogy ő ma gyalogolni szeretne, igen? (utál gyalogolni) Okés, akkor előrehoztam az én bicómat, kapu bezár, indulhatunk, de még felveszi a fejvédőt, de mondom, hát gyalogláshoz az nem kell, de hát ő biciklivel akar menni, mondja rezzenéstelen arccal, és néz rám, hogy mit nem értek ezen, mintha nem két perccel ezelött mondta volna az ellenkezőjét, na sebaj, lélegezz mélyeket, nem érdemes idegeskedni emiatt, kapu kinyit, bicó előre, indul a mandula!