első rész

ezt mindenképpen meg kell osztanom veletek: amikor ma mentem a konditerembe a parkolónál lévő fánál furcsa hangra lettem figyelmes, aztán megálltam meg közeleb mentem és kuksoltam, hogy mi adhatja ki ezt a hangot, ketten voltak, az egyik egy nagy fekete madár, aminek kis fehér mellénye is volt, (nem tom mi a neve, negyedikben majdnem meghúztak bioszból) a másik meg egy mókus volt (igen a változatosság kedvéért megint egy mókus, de hát rajongok értük, a név kötelez), és a mókus adta ki azt a furcsa hangot, mintha valamin nagyon veszekedtek volna, gondoltam is, biztos a mók el akarja lopni a madár tojásait a fészekből, de nem láttam fészket a fán, ugyhogy lehet hogy csak azon kaptak össze, hogy valamelyik csúnyán nézett a másikra a közértben...
Na igen, micsoda dolgok történnek velem mostanában, hihetetlen nem??:)
Szóval gondoltam is, nem hagyom lankadni hű olvasótáborom figyelmét, kitaláltam hogy elindítom a 'Kikkel lakom együtt egy évig?' sorozatomat. Na mit szóltok? Remélem tetszik az ötlet. kivesézem Nektek angol 'családom' minden egyes tagját,

sorozatunk első részében ismerkedjünk meg C-vel, mer őt már elég jól ismerjük amúgy is. 6 éves kis szuperharcos, úgy fut mint a gyalogkakukk és kedvence az indiana jones, kb bármit játszik aláfestő zeneként dúdolja a filmzenét, ari, persze nme mindig, néha bele tudnám folytani, nem ilyent nem mondunk, de legtöbbször ha szeretne valamit, és nem kapja meg akkor elkezd hisztizni meg sírni, amit utálok, de már rájöttem egy nagyon jó módszerre, ami szinte mindig beválik: meg kell nevettetni, bármivel, bárhogy, reggeli 'nem kelek fel, nem öltözöm, nem megyek iskolába' nyűgösségre kíválóan használható bármely idiótán kinéző háziszörmók, az én kedvencem egy nagyméretű sárga, gülüszemű kacsa, vagy liba (madár, az tuti:P), na és aztán azzal szoktam balettozni neki az ágyán, meg cak bohóckodni, aztán máris nevet, és meg van oldva minden, meg a legújabb kedvenc a jummi chicken (ezt Malou-tól nyúltam), a lényege, hogy én vagyok egy nagy éhes farmer, ő meg a kiscsibe, és hát én bizony nagyo éhes vagyok, és meg akarom őt enni, akkor elősör bújócska, meg fogócska, aztán meg nyamm-nyamm, megeszem, meg csikizem, és azt nagyon szereti, és ezt szinte bármikor be lehet vetni, ágyba, kádba terelésnél kíváló...:) aztán meg van az amikor valamit nem hagyok neki, és akkor meg nagyon tud utálni(amúgy ezt érzelmileg nehéz is kezelni), és akkor azt mondja, hogy mennyek haza, meg ilyenek meg ki k*#ög és akkor úgy tudja kijavítani az angolomat, hogy közben porig aláz, a kis sz@ros hatéves... De aztán pl ma reggel kérdezem tőle, mi a kedvenc kajája( amúgy mindent megeszik, télleg, kis moho sapiens) , a kedvence a csokis süti, mi más, nem is tudom mért kérdeztem:), és a kedvenc magyar kajája pedig a : krumplifőzelék!Az én béna kis krumplifőzelékem...:D hát szakadok!:) aranyom! azért mert még nem evett anyuszi féle húslevest meg kocsonyát vagy mama féle töltött káposztát meg ragacsos rízses húst ubisalival, vagy Christi néni féle lebbencs levest meg káposztás húsit, hmm, de jók is azok!! Na szóval ő C, akinek a viselkedésén nagyon látszik, hogy nem látja sokat a szüleit és akit 5 au-pair nevel fel, nagyon vágyik a szeretetre. De tudom, én csak olyan vagyok mint egy bohócdoktor, meggyógyítani nem tudom, csak megnevettetni...

Lábjegyzetben művész-hajlamú olvasóimnak ajánlanék egy remek tippet. Hogyan dobjuk fel a mosogatást? (oké, azon kívül hogy közben kötelezően Elvist hallgatunk) Fessünk a lábos aljára habos szivaccsal!!!:)))