hamu ripők, hol a cipőd? állj már üresbe, hogy van toll a füledbe?

nem, még nem kergültem meg, csak ma egész nap ez a két mondat van a fejemben. akinek nem ugrik be, annak megsúgom, hogy a reszkessetek betörőkből van,
mai nap megint az a tipikus vasárnap, család épp most jött meg, szülők teniszeztek, gyerekek meg -az én nagy szerencsémre-mentek velük, de most megjöttek, H most meg itt dekkol az én szobámban, azt mondja, bújik az anyja elől, nem csodálom...:P

Nahát, rendetlen blogíró vagyok ám, ahogy látom hétfő óta semmit nem írtam, hát pedig 'csudijó' hetem volt, péntek estére már annyira, de annyira kipurcantam, jaj, de még a csütörtök is tartogatott pár meglepetést, J már délután mondta hogy valszínű átjönnek a tesójáék a két gyerekkel, mert az egyiknek szülinapja volt, ő elment pilatesre, én meg főztem a vacsit (pizza) :P, aztán be is állítanak tesókáék, vártuk egy idejik a ház asszonyát, aztán a dolgozószobából kihoztam az odakészített ajándékot, megettük az ünnepi pizzát, meg a délután C vel összeeszkábált csokis muffint (volt azon minden, rózsaszín-hercegnős cukorkák, zöld ételfestékkel rajzolt mosolygósfej, meg karácsonyi gyöngyöcskék), aztán elmentek...

Eszkábálás

Pénteki eddig eddig eddig vagyok
A két nagynak már a múlt héten elkezdődött a szünet, ami nekem azt jelentette, hogy pénteken Hannah-val úszni mentünk, útközben elsorolta, hogy ki a legjobb, a második legjobb, a harmadik legjobb, a negyedik legjobb, és az ötödik legjobb barátnője, aztán sokat játszottunk a vízben, olyan hableányos-játékokat, mint régen a Kingával az edzések után, emlékszel Kinga? amikor játszásiból kötöttem neked zoknit. :D egy hableánynak, értitek....hihi:D aztán ebédet főztem, vasalnom is kellett (volna), de nem tudtam, mert füstölt a vasaló, aztán persze szuper aupair lángost csinált vacsorára, közben csörög a telefon, ami a konyhában van az nem működött, a másikat meg nem találtam, de azért negyedszerre is csörgött, aztán hív anyuka a mobilon, hogy jön majd az anyósa, és hogy mit kell neki odaadnom, kukkot sem, C meg hisztizett hogy éhes, a lángostészta meg ragadt,

Na hogy nehogy elvegyem a kedveteket a sok panaszkodásommal a blogolvasástól, íme néhány üde kép a hétköznapokból:

festettünk, levéllel is

házi feladat

szivacsbetük, hobbitlábak

a maci nagyon laza

Tartozásaim: most szombat: londoni móka Erikástól, Karinástól (fényképeket ne várjatok, f*&ing camera otthon maradt, meg a kalandos hazaérkezésünk malouval, hajnali farkasszem egy rókával)

Holnap pedig ki jön hozzám, na ki? :D

Up!

hétfő reggel, minden reményem a bögre kávéban van, hogy életet leheljen belém, ma korábban mentünk iskolába, mert C kirándulni ment, az Army Museum-ba, hazajöttem, nyomtam egy pirosaranyas(!), madárlátta zsemlét (tegnapi túráról hozta haza valamelyik gyerek), aztán most csak itt lődörgök, a hában is, meg a neten is, olvasgatok feleslegesebbnél feleslegesebb dolgokat, ahelyett hogy angol leckét csinálnék (ma nyelvsuli), ruhákat hajtogatnék, amik halomban várnak rám a nappali végiben, és kajánul kacsintanak rám valahányszor arra téved a tekintetem, de nem én inkább csak serényen kortyolgatok az egeres bögréből-a kedvencem- ami hannah-jé, de most nincs itthon, mert nagyszülőknél vannak harryvel, apuka meg USA-ban, uh szerdáig édes hármasban anyukával meg C-vel, ja igen, ha már C-nél tartunk, reggel megnyertem egy 'csatát', már a cipőhúzásnál tatottunk minden a táskában, bicók a ház előtt, kesztyű kikészítve, ül a lépcsőn, veszi a cipőjét, az egyik legurul a lépcsőn, néz rám, hogy vegyem fel, hát én meg ’na azt már nem’, nem vagyok én a szolgája, ugyis kb. mindig mindent, ki van nyalva a segge, gondolkodtam is már ezen, hogy vajon milyen maradandó károsodást szenvednek ezek a gyerekek (meg a hozzájuk hasonlók) attól, hogy van a házban valaki, aki mindent megcsinál nekik, és helyettük, jó az oké, kell egy felnőtt, aki vacsit főz, meg ilyenek, de amikor a 12 éves gyerek az asztalnál ülve engem kér meg hogy adjak neki vizet, pedig csak fel kéne emelni a hátsóját és engedni a poharába, könyörgöm nem nagy kunszt, az én dingidungi nagymamám ennyi idősen már kacsát vágott a kert végibe, aztán elkészítette a családnak, akik aznap a földön dolgoztak, na jó tudom változnak az idők, meg én sem vágtam kacsát 12 évesen, de azért szerintem ez durva, kettőt találhatunk, hogy milyen felnőtt lesz ebből a gyerekből…Na bocsi a hatalmas kitérőért, szóval ott tartottunk, hogy a gyerek ül a lépcsőn, a cipő a lépcső alján én meg állok az ajtóban szilárd gondolatokkal, hogy ezt ha törik ha szakad de akkor sem fogom felvenni neki. Erre ő, Vegyem fel! Ez az ő háza, és én azt csinálom, amit ő mond! Hohó, két hónappal ezelőtt tuti eldurrant volna az agyam egy ilyentől, de már edzőttem valamennyit, nem bocsátkoztam meddő vitákba egy 6évessel, mondom neki, az ő cipője, ő ejtette le, vegye fel ő, én itt várok az ajtóban, ha nem veszi fel és nem tudunk elindulni időben akkor ő késik el az iskolából és nem mehet kirándulni, na és ezt persze angolul!:) És igen! Megcsinálta! és egy hangos szó meg nyávogás, meg hiszti nélkül, köszönöm, köszönöm a tapsokat, virágot az öltözőbe, csokit a számba kérem…:)

Még tartozom Nektek némi magyarázattal az előző bejegyzésemmel kapcsolatban, hát igen, kiborultam, nincs mit szépíteni a dolgokon, szombat vacsoraidő, hazaértem kingstonból, üres a ház, én meg kicsi voltam, fáztam és éhes voltam, már csak a vörös bunda hiányzott egy főszerephez:P, aztán felbaktattam a szobámba, leültem az ágyamra és csak úgy folytak a könnyeim, mert honvágyam volt, vágytam egy anyusziölelésre, meg egy mackópuszira, meg arra hogy szombaton tojásosnokedlivel fejessalátával várjanak haza, este terülj-terülj, lebbencs leves, beszélgetés és szeretet, meg bújás, meg vasárnap reggel puha szőrgombóc gömbölyödjön az ágyam végébe, készüljön a húsleves és kézzel kloffolt rántott husi…és végtelen a sor, aztán már nem akartam sírni, és megnyugtattam magam azzal, hogy milyen szerencsés is vagyok, hogy ez mind megmarad nekem, és nem vették el tőlem örökre, csak egy igen kicsi időre…

És csak így a végére egy filmajánló. Vasárnap moziban voltunk malouval, megnéztük a legújabb családi animációs filmet, az Up! -ot (magyar címe Fel!), 3D-s szemüvegben!
Nagyon tetszett. Ajánlom mindenkinek, főleg azoknak, akik hisznek abban hogy soha nem késő és hogy maga az ’élet’ egy izgalmas kaland! :)

mit is keresek én itt?

és pár elejtett könnycsepp

első rész

ezt mindenképpen meg kell osztanom veletek: amikor ma mentem a konditerembe a parkolónál lévő fánál furcsa hangra lettem figyelmes, aztán megálltam meg közeleb mentem és kuksoltam, hogy mi adhatja ki ezt a hangot, ketten voltak, az egyik egy nagy fekete madár, aminek kis fehér mellénye is volt, (nem tom mi a neve, negyedikben majdnem meghúztak bioszból) a másik meg egy mókus volt (igen a változatosság kedvéért megint egy mókus, de hát rajongok értük, a név kötelez), és a mókus adta ki azt a furcsa hangot, mintha valamin nagyon veszekedtek volna, gondoltam is, biztos a mók el akarja lopni a madár tojásait a fészekből, de nem láttam fészket a fán, ugyhogy lehet hogy csak azon kaptak össze, hogy valamelyik csúnyán nézett a másikra a közértben...
Na igen, micsoda dolgok történnek velem mostanában, hihetetlen nem??:)
Szóval gondoltam is, nem hagyom lankadni hű olvasótáborom figyelmét, kitaláltam hogy elindítom a 'Kikkel lakom együtt egy évig?' sorozatomat. Na mit szóltok? Remélem tetszik az ötlet. kivesézem Nektek angol 'családom' minden egyes tagját,

sorozatunk első részében ismerkedjünk meg C-vel, mer őt már elég jól ismerjük amúgy is. 6 éves kis szuperharcos, úgy fut mint a gyalogkakukk és kedvence az indiana jones, kb bármit játszik aláfestő zeneként dúdolja a filmzenét, ari, persze nme mindig, néha bele tudnám folytani, nem ilyent nem mondunk, de legtöbbször ha szeretne valamit, és nem kapja meg akkor elkezd hisztizni meg sírni, amit utálok, de már rájöttem egy nagyon jó módszerre, ami szinte mindig beválik: meg kell nevettetni, bármivel, bárhogy, reggeli 'nem kelek fel, nem öltözöm, nem megyek iskolába' nyűgösségre kíválóan használható bármely idiótán kinéző háziszörmók, az én kedvencem egy nagyméretű sárga, gülüszemű kacsa, vagy liba (madár, az tuti:P), na és aztán azzal szoktam balettozni neki az ágyán, meg cak bohóckodni, aztán máris nevet, és meg van oldva minden, meg a legújabb kedvenc a jummi chicken (ezt Malou-tól nyúltam), a lényege, hogy én vagyok egy nagy éhes farmer, ő meg a kiscsibe, és hát én bizony nagyo éhes vagyok, és meg akarom őt enni, akkor elősör bújócska, meg fogócska, aztán meg nyamm-nyamm, megeszem, meg csikizem, és azt nagyon szereti, és ezt szinte bármikor be lehet vetni, ágyba, kádba terelésnél kíváló...:) aztán meg van az amikor valamit nem hagyok neki, és akkor meg nagyon tud utálni(amúgy ezt érzelmileg nehéz is kezelni), és akkor azt mondja, hogy mennyek haza, meg ilyenek meg ki k*#ög és akkor úgy tudja kijavítani az angolomat, hogy közben porig aláz, a kis sz@ros hatéves... De aztán pl ma reggel kérdezem tőle, mi a kedvenc kajája( amúgy mindent megeszik, télleg, kis moho sapiens) , a kedvence a csokis süti, mi más, nem is tudom mért kérdeztem:), és a kedvenc magyar kajája pedig a : krumplifőzelék!Az én béna kis krumplifőzelékem...:D hát szakadok!:) aranyom! azért mert még nem evett anyuszi féle húslevest meg kocsonyát vagy mama féle töltött káposztát meg ragacsos rízses húst ubisalival, vagy Christi néni féle lebbencs levest meg káposztás húsit, hmm, de jók is azok!! Na szóval ő C, akinek a viselkedésén nagyon látszik, hogy nem látja sokat a szüleit és akit 5 au-pair nevel fel, nagyon vágyik a szeretetre. De tudom, én csak olyan vagyok mint egy bohócdoktor, meggyógyítani nem tudom, csak megnevettetni...

Lábjegyzetben művész-hajlamú olvasóimnak ajánlanék egy remek tippet. Hogyan dobjuk fel a mosogatást? (oké, azon kívül hogy közben kötelezően Elvist hallgatunk) Fessünk a lábos aljára habos szivaccsal!!!:)))

hétfői gondolatok

mert zsigerből azt mondod, hogy utálod a megszokott, unalmas dolgokat, hogy mindennap ugyanakkor, ugyanazt, esetleg még ugyanúgy is, sőt ugyanazokkal az emberekkel, de aztán amikor felborítják a kis napodat, amikor máskor, mást, esetleg még máshogy is, sőt másokkal, na akkor van a para...
mert ma nem én vittem C-t a suliba, így tovább aludtam, így nem maradt ídőm semmire, így este is még zoknikat párosítottam (én ennyi zoknit egyszerre még soha de soha). Húh, gondolhatjátok most magatokba, micsoda egy érdekes napjai vannak ennek a mokusnak?!?:) De még nincs vége, mert az esti mese is a napi filozófikus gondolkodásomhoz passzolt, az első: a halacska, aki körbeúszta a világot. járt a világ összes tengerében és az összes óceánjában, látott sok ezer féle halat, cápát, delfint, ráját, találkozott jegesmedvével is, aztán hazatért a családjához és a barátaihoz és mindenkinek elmesélte, h mennyi mindent látott és tapasztalt. a család és a barátok örültek neki, annak a leginkább, hogy végre hazatért és most már velük marad, de akis halacska azt mondta, hogy azután hogy annyi helyen járt és annyi mindent megismert, már túl kicsi és unalmas neki az a hely, ahol született és tovább kell mennie. a legöregebb hal persze megpróbálta elmagyarázni neki, hogy mindig lesz olyan hely amit még nem látott és mindig lesz olyan dolog amit nem tapasztalt meg. de a kis hal nem hallgatott rá. elúszott, majd egy hálóba kötött ki, azután pedig egy tányéron egy halász vacsorájaként...
a második mese pedig egy medvéről szólt, aki látogatóba ment Lizzi házába és ott mindent kipróbált, a mézesbödönt, a tangót meg Lizzi kabátját ami elszakadt rajta, fürdött a kádban és elmondta hogy azért hívják 'Jam' nak mert az anyukája a jamet szerette a világon a legjobban, és amikor ő megszületett akkor már ugye őt szerette a legjobban a világon, azért lett az ő neve 'Jam'. :) Na akkor most megkérdezhetjük, hogy a rekamokus olvas estimesét C nek, vagy C engedi, hogy rekamokus estimesét olvashasson magának C mesekönyveiből...:)

Azonkívül két hét múlva számomra egy hétre megszűnik a világ...

Juteszembe: ma a nyelvsuliban az első bemelegítő kérdések között (nem szeretem ezeket a kérdéseket, rögtön az elején, mert biciklivel járok, az utat kényelmesen 20perc alatt meg lehet tenni, még a kellemes emelkedőt is beleszámítva, amin ált. kiköpöm a belem, én persze, mint mindig késésben, így mint a motoregér tekerek , aztán persze késve, leizzadva félájultan esem be a terembe, úgy ahogy azt kell,:P, na és akkor még beszéljek, ráadásul angolul!) Na szóval ma az a kérdés volt, hogy mit utálunk helyett tartunk furcsának az angolokban, nekem kapásból 5 is eszembe jutott..pl. hogy csipszet esznek ebédre, meg ha éhesek, gáz, de hát ezt már úgyis írtam, meg pl. hogy mindig az időjárásról beszélnek, nem tudom különben hogy mit lehet arról annyit beszélni, sz@r, ennyi, meg hogy minden ünnepre képeslapot küldenek, meg nem ismerik a sót, pedig anélkül az élet, már a király legkisebb lánya is megmondta...
ízetlen.

truman show

tényleg jól elvagyunk Malouval, örülök, h megismertem, nélküle tuti bekattannék itt. a legújabb, amire rájöttünk, hogy az életünket kamerákkal követik nyomon, és azt adják a tv-ben, főműsoridőben, hogy hogyan is jött ez az ötlet?, hát mer annyi hülyeséget csinálunk, meg olyan dolgok történnek meg velünk, amiket tuti hogy csak egy rendező találhat ki, hétvégi esték és a véletlenek(?), hétvégi hajnalok, vagy az akció kedvéért rejtélyes férfi hívja fel M ügynökségét, h megtudja hol lakik Angliában, aztán kiderül hogy zakkant ex zaklat, péntek este, amikor depresszív hangulatban mindezt megbeszéljük, aztán volt a most szombat is, amikor nagyon unalmasak voltunk és az Albionban(törzshelyünk East Molesey-ban) is csak két grandpa intett nekünk a pultnál, az újdonság varázsa eltünt, switch off the TV, mert csak ücsörgünk, oké, intő jel, kocsmát kell váltani :), meg is tettük, messze nem mentünk csak át az utca másik oldalára, és a Rendező úgy gondolta, hát szombat este, muszáj valamivel növelni a nézettséget, bele is botlottunk egy születésnapot ünneplő társaságba, fiúk-lányok vegyesen, nem voltak annyira rossz arcok, hát csapódtunk, kikötöttünk Richmondba, táncoltunk is reggelig...:)

last saturday night

a tegnap estéről egyenlőre csak annyit, h hasonló meglepetéseket tartogatott, mint a múlt szombati. na igen, a múlt szombat, ebéd után uszodában voltunk a családdal, 5 körül meg átmentem M-hez, aztán igazából semmi terv nem volt, estére be akatunk menni Kingstonba bulizni. dehát még csak 6 körül volt, még az első sör is korai akkor, ígyhát csak elindultunk Hampton Court felé cangával, nem tudtuk miért, meddig, hova, csak úgy mentünk, fejünk fölött gyülekezdtek a furcsa, valamilyen oknál fogva kisérteties felhők, szépek voltak a házak arrafelé, láttam mókusos kerítés-szobrocskát, amik általában oroszlánok szoktak lenni, aztán egy nagy autóút mellett mentünk a járdán, amikor a másik oldalon egy kerítéssel elkerített parkban megláttam ilyen őzike, szarvas féléket, kb 10 méterre a kocsiktól, nyugisan legelésztek, durva, én nagyon meglepődtem, próbáltam is fényképezni, de nem tudtam mert már sötét volt, M mondta, hogy ez a bushy park:
"Bushy Park is the second largest of the Royal Parks of London, at 445 hectares (1,100 acres) in area, and lies immediately north of Hampton Court Palace and Hampton Court Park, a few minutes' walk west of Kingston upon Thames. It is in the London Borough of Richmond upon Thames in south-west London and most of it is open to the public."

Szóval így kezdödött az este.



Aztán teljesen véletlenül bekeveredtünk Kingstonba a McClusky's nevű club-ba. az első megdöbbenést az okozta, hogy milyen komoly biztonsági ellenörzések után mehettünk csak be: motozás, meg ellenőrzőkapu, táska átvizsgálás..a következő meghökkentő, ahogy a lányok viszonyulnak itt a szombat esti partizáshoz, igen már délután vásárlókörút, új ruha, új cípő, a ruha legyen minél rövidebb, lehetőleg csillogó, fényes, arany-ezüst-ríkító színekben pompázzon, a cipőnek min 20 cm sarka legyen, az nem számít, hogy nem tudnak benne menni, mert a buli közepén leveszik és mezitláb már nem túl stabil lábakon kezdenek el úgy viselkedni mint akik ezt pénzért csinálják az utcán. Éppen ezért a lányvécében (lehet hogy a fiúban is, arról nincsenek információim:P) a wc-s néni nem csak némán ül a kisszéken, hanem pl. ha kicsit tovább bent vagy a wc-n akkor megkérdezi h jól vagy-e, meg parfűmöt és nyalókát (!) is vehetsz nála. A hely amúgy felejtős volt, pop zene, drága sör Ł3,60 drága gin tonic Ł4.

mókuslesen

mert itt nem macskák rohangálnak az udvaron, hanem mókusok.
Éppen a reggelimet fogyasztottam(kivételesen nem toast, hanem frizbi alakú kenyér-kifli hibrid), meg bírkóztam az angol leckével, amikor láttam hogy 'valamik' suhahhak el az ablak előtt. Aztán felfedeztem a kis betolakodókat, a kerítésen át juttottak be:

Aztán még diót is tettem ki nekik, bár a takarítónőnk- Rali Bulgáriából-mondta, hogy ezek a mókusok húst esznek, a szemetesből, de azért én hiszek még a tündérmesékben és szerintem a mókus diót meg mogyorót eszik, punk-tum!

a kést meg a villát elfelejtettem

A dió elfogyott, a mókusok elmentek, megjöttek az ablakpucoló srácok (mellesleg magyarok) [Angliában az angolok csak teáznak, meg kriketteznek], én meg elmentem angolórára, hazafelé szarrá áztam, a nap tanulsága: szükségem van vízálló kabátra, (mer' ugye szupi gumihummám az mán' van), vízálló nadrágra, vízálló kesztyűre...), háromóra tizenöt, csizma, esernyő, C esőkabátja, C esernyője. Hazafelé minden pocsolya mélységét megmértük, minden csigának köszöntünk egy 'Hello't és elmondtuk neki, h I like snails...

Ja, azt tudtátok, hogyha egy csiga elveszti a házát akkor utána meztelen csiga lesz, szerintem az kölön faj, nem?

na mára ennyi, még adós vagyok egy szombat esti élménybeszámolóval, talán hétvégén,
lesz szó majd furcsa felhőkről, meg az angol bulizás érdekes elemeiről.

Mai napi érdekes:
C kedvence Michael Jackson és szereti az olivabogyót (ki hallott már ilyet, 6 évesen szeretni az olajbogyót?)

értékellek, mint embert

de max egy négyes fölét kaphatsz csupán,

mert ordítasz a kölökkel kora reggel, de úgy hogy a kicsi sírva ébred fel arra h bevágod az ajtót magad mögött és én maradok ott vele, és nekem sír azután, és nekem borítja ki az egész zabpelyhes tálját úgy hogy takaríthattam a földet az asztalt, meg a gyereket is magát...

mert nem az anyjuk vagy szerintem, csak a főnökük, aki megmondja hogy mit szabad, meg mit nem, meg írányitod az életüket, meg taxisofőr, aki hurcibálja őket, de azt az egy hónap egy hetem alatt még alig láttam, h megölelted volna őket, de úgy rendesen, meg leültél volna velük egy kicsit, csak úgy játszani, vagy mesét olvasni,

mert az apjuktól, aki legtöbbször csak hétvégén jelenik meg, több szeretetet meg melegséget kapnak, mint tőled..

szerintem.

Zuhog az eső reggel óta, de úgy istenigazából, a gabonapelyhes eset után sikerült gyorsan túlesni az öltöztetésen, apró örömeim, oks, mondom neki mosd meg az arcod mert tiszta csoki a csokis pehelytől, meg a fogad, mert naív módon még mindig abban reménykedem h itt is minden nap fürdenek és mossák a fogukat naponta kétszer, pedig nem! Addig én előrehozom a bicókat, de hogy ő ma gyalogolni szeretne, igen? (utál gyalogolni) Okés, akkor előrehoztam az én bicómat, kapu bezár, indulhatunk, de még felveszi a fejvédőt, de mondom, hát gyalogláshoz az nem kell, de hát ő biciklivel akar menni, mondja rezzenéstelen arccal, és néz rám, hogy mit nem értek ezen, mintha nem két perccel ezelött mondta volna az ellenkezőjét, na sebaj, lélegezz mélyeket, nem érdemes idegeskedni emiatt, kapu kinyit, bicó előre, indul a mandula!

Mamának

Nagyon boldog 70. születésnapot kívánok az én egyetlen Dingidungi-mamámnak!

szösszenet

'tekeredik a kigyó, rétes akar lenni,
tekeredik a rétes kigyó akar lenni!'
;P

little mr curious

namármost: mióta eldöntöttem magamban, hogy oké! nem nevelek, minden sokkal egyszerűbb (pedagógusok, szülők! nem figyelni).

Azóta jól elvagyunk!

vonat pálya emeleteságy-távlatból

Én Stephany-val (lány vonat) voltam, C meg az összes többivel

hétfő
új osztálytárs érkezett a nyelvsuliba, Alberto, az olasz figura, akinek nagyon nem értem az angolját

kedd
délelőtt J sulijában voltunk M-el. Ilyen nemzertiségek hete van náluk és megjelenésünkkel emeltük a hangulatot, én ugye a magyar résznél, M meg a franciánál. Sütöttem lángost (kezdek nagyon profi lenni, gondoltam is, ha kitesznek idő elött, nyitok egy kis lakókocsit (mint pesten a klinikáknál) valahol a belvárosban, és árulni fogom a 'hungarian langos't.:P), felolvastuk A kis gömböcöt és megtanultunk magyarul számolni.

szerda
egy újabb osztálytárs az angol csoportban, Kim, Vietnamból, igy már 5-en vagyunk.
Úszás után korábban vacsráztattam, mert beszéltük M-mel hogy el kéne menni sörözni egyet (kettőt, hármat...), mert ő csüt dolgozik, én meg péntek este, és a szombat még elég messzinek tűnt, ugyhogy próbáltam korábban ágyba imádkozni C-t. Sikerült is. Örültem is. 1. mese, thomasos, 2. mese monkey puzzle. De hogy ő még szeretne egy harmadikat is, okés belementem, legyen, de akkor már alvás! 3.mese little miss curious (kiváncsi)! okés, 3 mese, alvás van! De hogy ő még egyáltalán nem álmos!!! (hogyazanyádúristenit, gondoltamén) Még játszottunk, meg feljött a szobámba, hentergett az ágyamon,

(bevallom, az angolkönyv csak azért van elől, mert a táskámból lazán kivágtam az ágyamra)

fényképezett engem

ez az a bizonyos 'najómégeztazuccsóképetellövödaztánmarsazágybaderögtön' pofa

Aztán végre sikerült ágyba tenni, nagyon cuki olyankor, valamelyik este pl azt mondta, h azt szeretné, h az apukája ne menjen dolgozni, neki ne kelljen iskolába mennie és egész nap csak együtt játszhassanak, és addig nem lehet kimenni a szobából, amíg hasra nem helyezgeti magát és le nem teszi a fejét. cuki!
M átjött h mikor megyünk má, megnyugtattam egy kis pálinkával, h minnyá! J is megjött, mehettünk sörözni, ittunk is egyet (kettőt, hármat...

nem tetszett neki ez a kép, nekem tetszik

csütörtök, ma
reggel nem én vittem C-t a suliba, uh. reggeliztetés, öltöztetés, pakolás után vissza is feküdtem kicsit. Nyami! Délután viszont bepótoltam mindent, aktívkodtam. Muffint sütöttünk, mert holnap cake sale lesz a suliban, suli után pedig elmentünk a sweet shopba, utána pedig a zucca végibe :P, a tóhoz, kacsákat etetni.

kedvenc kép, Sackónak is

templom, kacsa, lolly

A séta után még elültettük a tegnap esti mandarinból származó magokat és jó alaposan meglocsoltuk. C mondta, h minden nap meg kell majd locsolnunk és akkor lesz sok mandarinunk, és majd eladjuk az embereknek és híresek leszünk. Világ! készülj! jövünk! :)

minden út...

C legújabb mániája:
réka-békának hív (csak poénból meséltem neki a régi óvodás nevemről, meg arról, hogy a béka az frog)
csimpaszkodik és cipelteti magát

rekamokus legújabb mániája: olvasni a budiról szerzett vicceskönyveket, amik a The Times mellékleteként járnak

:D

humusz répával
beszólogatni H nak, mert nagy az arca

A nap felfedezése: J második neve Fiona (Noncs!)

Éééééés a nap legeslegjobb híre: megvan a repcsijegyem haza-vissza: dec 19-jan 2!
A család karácsonyi ajándéka. (meg nehogy otthon felejtsem magam)
Megérte ennyi muffint sütni!:)