A tegnapi nap még elég kusza volt, a lényeg, hogy szerencsésen megérkeztem. :)
A gyerekek egyszerre megkedveltek és nekem is szimpatikusak voltak.
Miután a reptérről megéreztünk és Harryt (12) is felszedtük, megérkeztünk a család házába.
A két kisebb gyerek, Callum [kálöm] (6) és Hannah (10) körbevezettek a házban. A ház nagyon érdekes, olyan régi-modern együtt, majd készítek arról is képeket. A szobám a harmadik emeleten, sőt mondhatni a harmadik szint az én szobám, az egyik felében az ágyam meg a szekrények, meg TV, a másik felében pedig egy zongora (majd játszom egyet, ha nagyon unatkozom), és egy szgép. És van egy aranyos fürdőm, ahol van egy csap a hideg, és van egy csap a meleg víznek...:) Poén! Aztán kipakoltam, már amennyire C hagyta, mert folyton rajtam lógott, kicsit bezsongott, aranyos volt, de azért már rászóltam, amikor az ágyról ugrott rá a hátamra és visított, ez még magyarul is nehéz lenne, de egy viszonylag idegen nyelven...szóval megvolt az első para! De tényleg aranyosak, beszélnek megállás nélkül, én meg csak nézek ki a fejemből, nem baj, gondolom magamban, ha fontos, akkor majd úgyis rájövök...:)
Aztán ettünk egy isteni angol vacsorát.
Nah, ki hitte el? Hát ne is! Borzasztó volt! Pedig olyan éhes voltam, de még így is nehezen ment. Valami irtózatos ízű húsgombóc, rizzsel meg kuszkusszal és zöldbabbal, de úgy egészben volt a zöldbab, jah és az egész le volt öntve valami fura paradicsomszósszal, nehogy a rizst meg lehessen enni...de kaptam sört, meg angol teát, természetesen tejjel.:)
Este még olvastam C nek a Fehér Ló Fiát, vicces volt, többször kijavította a kiejtésemet!
Aztán végre ágyba kerültem, és jól aludtam szerencsére, mert hula voltam.
Reggeli után pedig elmentünk egy klubba (Club Uni). Anyunak mondom, hogy olyasmi, mint a szivárvány-klub, csak ez még jobban a gyerekekre fókuszál, mindenkinek egyenpóló, voltak asztalkák, lehetett rajzolni, aztán foglalkozásokat tartottak,énekelős, sportolós, zenés méghozzá a legtöbbnek Isten és Jézus volt a középpontjában gyereknyelven. Hát igen, én is pilláztam, Judith is mondta még a kocsiban, hogy valami ilyesmi, de hogy a gyerekek szeretik. Jah, különben tényleg jó volt, vicces és aranyos. Csak hát ezt az eröltetést nem szeretem, egy gyerek azt sem tudja mi ez az egész, miért nem dönthetik el felnöttként, hogy mit gondoljanak. Nem?
Ezt én készítettem, keksz, amit ehető színes festékkel és gyöngyökkel díszítettünk. Nekem nagyon tetszett, muszáj volt kipróbálnom. :))
Aztán hazajöttünk és jött is a következő mélyvíz, Judith elment fodrászhoz, meg fogorvoshoz, igen egyedül maradtam Hannah-val Callum-mel és Williammal, Callum egyik haverja is ott leledzett, kb 10 perc múlva akkora veszekedés, sírás, majd sértődés kerekedett egy rohadt társas miatt, hogy azt sem tudtam, mit csináljak, azt meg aztán főleg nem, hogy mit mondjak...kész! Aztán 10 perc múlva persze mindenki megnyugodott, leginkább én. Húú, Callum gyerek azért nem lesz könnyű eset, az tuti. Na de ez van, eddig azért még nem hagyott el a a jó öreg lelkesedésem, élvezem a helyzetet. Mára ennyi, hamarosan képekkel érkezem, mert a változatosság kedvéért most a blogos szerkesztő szart be. (már jó) :))
Pussz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése