pénteken végre mindenki eljutott a munkahelyére és az iskolába, így nekem is volt egy kis szabadidőm, el is mentem abba a kávézóba, amit még decemberben kinéztem magamnak, hogy én majd itt szeretnék másodállni, szóval elmentem újra, hogy na mégis vaccapp, és mondta a csaj (Anna)[az egyetlen angol az üzletben), , hogy hát végülis szükségük van valakire hétvégente, szóval maybe (talán), én meg lelkesemese módjára teszt-munkára jelentkeztem be, már szombatra, és mentem is, déltől, feketébe beöltözve, beállítva a mosogató mögé (rajtam kívül három lengyel és egy brazil csaja a pult mögött), aztán mikor kivihettem életem első cappucino-ját meg répás narancsos turmix-ját, na akkor vigyorogtam ám, mint az a híres-neves tejbetök, 3 óra kemény (nem viccelek) munka után(amiből két óra mosogatás volt) úgy éreztem, hogy a kezeim csak holmi kiázott húscafatok a karjaim végén, de még akkor is vigyorogva fogyasztottam el az általam készített salátát(pörsze sok olivabogyóval megspékelve:D) amit fizetség gyanánt kaptam aznapra.
aznap este nem is mentem sehova (mentem volna, csak Maelle lepasszolt, brühü), a családdal töltöttem a délután hátralevő részét, úszni mentünk csapatostul, vízalattúszó-versenyt rendeztünk, meg bukfenceztünk:), aztán vacsira rizses-garnélarákos-zellerszáras trugyi volt (jummmmííí) utána a szülők zenéltek, M zongorázott, J meg valami klarinét félén nyomta, gyerekek meg csöndben elvoltak a pattogó kandalló körül, meg kell hagyni, igen hangulatos este volt, aztán még néztünk együtt egy idióta vígjátékot kutyáváváltozásról, a nap fénypontja,hihi:)
vasárnap délig aludtam, utána bementem kingstonba, Iris-szal találkoztam, kávéztunk, dumáltunk, mert karácsony előtt óta nem találkoztunk, utána vettünk fogkrémet, szappant meg fekete egyenfelsőt (nem azért mert ekkora az egymásra találás, hanem mert ekkora a leárazás :P) aztán megnéztük moziban a Sherlock Holmes-ot, ami elég jó volt, mert izgi meg látványos, tipikus sötét, koszos esős londoni utcákon szaladnak a gonosz után, holmes ravasz és nem is néz ki olyan rosszul;), csak túl sokat verekszik és valamilyen oknál fogva túl közeli a viszonya Watson-nal, aki mellesleg Jude Law.
ma délelőtt Londonban voltam, ügyet intéztem. ráadásul papírügyet, amolyan okmány-félét. magyar ember első hallásra mire gondol ilyenkor? végtelen sorok, végtelen várakozás és idegeskedés. na itt semmi ilyesmi.[ persze nem szeretnék abban a színben feltűnni, akinek a szomszéd fűje mindig kövérebb, a tehene meg zöldebb, soha nem is tettem, ] ezért csak leírom röviden, én hogy jártam, aznap, 67 Upper Tooting Rood, London SW17 7TN, UK alatt fél 11 tájt, recepció, üljek le, hívni fognak, 5 perc, kedves fekete srác (mert hogy itt osztán főleg nem dolgozik egy angol se) hív, papírokat elvesz, kérdezi hogy vagyok, megbeszéljük, hogy mekkora kamu má ez, hogy egy kis hó meg jég miatt igy meg vannak lőve az angolok, 10 percet irogat, egy papírt én töltök, ok, kész vagyunk: 2 hét múlva kipostázva meg fogom kapni a nemzetközi regisztrációs számomat ( national insurance number), amivel aztán hivatalosan is dolgozhatom. Nagyszerű! :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése