A legboldogabbat!

Nyuszi szülinapjára

Az anya ül a világ közepén,
kicsiny gyermeke szunnyad kebelén,
így ábrázolják régi mesterek,
kik az örök időknek festenek...
Az anya szemén fénylő könny ragyog,
feje fölött a hold, a csillagok.

Az anya ég a világ tengelyén,
vad háborúk gázoltak át szívén,
hona, otthona, fia elveszett,
vére öntözött minden harcteret...
de indul már legyőzi végzetét,
új csillagzat vezérli életét.

Az anya küzd a világ közepén,
szeme vigyázva csügg gyermekén,
jól tudja már, hogy könnyel nem lehet
jobbá tenni a sorsot ,az életet...
ki gyönge, és harcolni nem tanul,
azt tiporják irgalmatlanul.

Az anya éli újult életét,
s míg óriás szívéből kél a lét,
míg szül, táplál, s mint tenger, végtelen,
már fényesíti őt az értelem,
s a bölcső mellől mind föntebbre néz,
s már ott repül, oly bátor és merész.

És holnap már - ó, csodás látomás!
A szépnek él majd, nem lesz gondja más,
csak őrzi majd a fényt, az életet,
eldalolja legszebb énekét,
s míg ott ragyog a világ közepén...
új korszak érik óriás ölén!

(Várnai Zseni: Ének az anyáról)

“Anya az, aki szeret és támogat, miközben te az álmaidat kergeted.”

(ismeretlen)

“Ha sosem engeded szabadjára a gyermekeidet, hogyan tanulják meg, hogy mindig visszajöhetnek hozzád?”

(ismeretlen)

“Az anya nemcsak egy gyermeknek ad életet, hanem a szeretetnek és az örömnek, amit valaha magának remélt.”

(ismeretlen)