Mikor Seisetsu volt a kamakurai Engaku-templom mestere, nagyobb termekre lett volna szüksége a tantáshoz, mert a meglevőek túlzsúfoltak voltak. Egy edói kereskedő, Umezu Seibei elhatározta, hogy ötszáz aranypénzt - ryót - ajándékoz egy tágasabb iskola építésére, s ezt az összeget elvitte a mesterhez. Seisetsu csak ennyit mondott: - Rendben van, elfogadom. Umezu átnyújtotta a zacskó aranyat, de a mester viselkedése elégedetlenné tette. Három ryóból egy évig is elél az ember, neki még csak meg sem köszönték az ötszázat. - Ötszáz ryo van ebben a zacskóban - kezdett célozgatni Umezu. - Ezt már mondta az előbb - válaszolta Seisetsu. - Ha mégoly nagyon gazdag vagyok is, ötszáz ryo nagyon sok pénz - jegyezte meg a kereskedő. - Azt akarja, hogy megköszönjem? - kérdezte Seisetsu. - Úgy illene. - Miért nekem kéne megköszönnöm? Az legyen hálás, aki ad!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése